Life begins at the end of your comfort zone – vagyis – az élet a kényelemzónád végén kezdődik… így van ez szerintetek is?
Lássuk:
A KOMFORTZÓNA, ha nem is a protokollhoz, de a jó közérzethez!
A komfort zóna nem más mint a saját kényelmi zónánk. Saját életünket, ha megfigyeljük, láthatjuk mik tartoznak bele, és hogy hol van a határa. Ez kifejezés nem tőlem ered. Több önfejlesztési, és pszichológiai könyvben is említést tesznek róla. Engem személy szerint nagyon érdekel ez a téma. Vizsgáljuk meg közelebbről miről is szól. A kényelmi zónánkba a megszokott dolgaink tartoznak. Például: A ház amiben élünk, a barátaink, az hogy milyen étterembe járunk, a munkahelyünk, az útvonal ahol közlekedünk, a kapcsolataink, szokásaink, viselkedésünk, reakcióink, megszokott gondolataink…és sorolhatnám. Egyszerűen, azok a dolgok, amik rutinszerűek az életünkben. Nem okoz különösebb feszültséget számunkra. Mert már ismerjük. Kényelmesen érezzük magunkat, ha ugyanabban a helyzetben vagyunk, ugyanazt csináljuk.
fotó forrás: szaboorsi.hu
Reggel felkelünk ugyanabban az időben, dolgozunk, haza megyünk..alszunk.. Kialakul egy rendszer, egy szokás. És ez rögződik, és automatikusan működik. A komfort zóna nem egy olyan dolog, ami rossz lenne. Igazából se nem rossz, se nem jó. Nézőpont kérdése. Ha olyan dolgok tartoznak bele a rutinjainkba, amik jó érzést okoznak nekünk..akkor az jó. Ha olyan szokások, körülmények amik kellemetlenek akkor az nem jó. Mégis sokan vagyunk akik hajlamosak bent bennrekedni a zónában. Például: Nem járunk új helyekre, nem akarunk új embereket, körülményeket felfedezni. Nem térünk le a megszokott útról.
Ennek az a magyarázata, hogy mindig a kényelmesebb megoldásokat részesítjük előnyben. Ezek nem okoznak különösebb feszültséget. A megszokott társasági köreinkben fesztelenül érezhetjük magunkat. Ha ugyanarra a helyre járunk el szórakozni, akkor az is sokkal biztonságosabbnak tűnik számunkra. ..
Ha fejlődni akarunk, új élményeket akarunk megtapasztalni..ki kell lépnünk a kényelmi zónánkból és lépni kell az ismeretlen fele. Az érdekes ebben az, ha belekerülünk egy új helyzetbe, akkor először kicsit feszültek vagyunk, majd idővel megszokjuk és a komfort zónánk részévé válik… A komfort zóna határait képesek vagyunk tágítani. A saját életünkért mi vagyunk a felelősek, tehát azért is hogy a zónánkba mit engedünk be és mit nem.
A zónánkban való bennragadás, sokszor kényelmetlen számunkra. Vágyunk új célokra, élményekre, mégsem tesszük meg. Ez az emberi természet ösztönszerű reakciója, hogy bent tartson a megszokott dolgokban.
Ilyenkor fel kell tennünk magunkban a kérdést!
Mi a fontosabb számunkra? Ha kilépünk az ismeretlenbe kényelmi zónánkból. Elfogadjuk, az átmeneti kellemetlen érzéseket, amiket tapasztalhatunk kilépve az ismeretlenbe? Vagy: Inkább örök időkig szomorkodunk az elszalasztott lehetőségek miatt?
A döntés a miénk! A tiétek és az enyém!
Legyen szép hétvégétek!
Gábor by protokollexpert
Kiemelt kép forrása:pua.hu