Kedves Olvasóim! Mostanság egyre több emberrel beszélgetek. Felháborodottan állapítják meg, hogy mások milyen magatartást engednek meg maguknak embertársaikkal szemben. Megjegyzem jogosan!-,mert senki, ismétlem senki nem különb a másiknál, legfeljebb most jobban megy a szekere, de mint minden ez is mulandó!
Nos. A beszélgetésekből és észrevételekből levont konzekvenciák, akár példaértékűek is lehetnek. Senki nem kedveli, ha vele tiszteletlenek, akkor joggal felmerül a kérdés, hogy „ő” miért az másokkal? A válasz a viselkedésben rejlik. Sokakra mondják, hogy nem volt gyerekszobája…Igen, sok mindent a szociális hátterünkből hozunk át a felnőttkorba. Van azonban egy jó hírem. A jó modor megtanulható, mert a jó legalább olyan példa, mint a rossz. Tisztelet pedig csak annak jár, aki másoknak is megadja. Ezt nem lehet kikövetelni,hanem ki kell érdemelni.
Ha egyedül vagyunk, akkor is viselkedünk. A jó modorral még saját magunkat is meg kell tisztelnünk! Ezt azonban csak társas érintkezéseink folyamán sajátíthatjuk el. Ezért illik betartani az illemszabályokat. Bár megjegyzem az utóbbi évtizedekben igencsak jól összekuszálódtak a szálak.
Az alapvető értékek: a szerénység, a visszafogottság, a tisztelet, az igényesség valahol lemaradt. Pedig elvárjuk ám másoktól!- Igaz? De még mennyire!
Kedves Olvasóim! Bármely viselkedési kérdés, a józan ész erejére és a kölcsönös egymás iránti tiszteletre, figyelemre épül. Figyeljünk erre oda, vagy legalább gondolkozzunk el rajta.
Ne feledjük! Mások lejáratása, rágalmazása, vagy tudatos erkölcsi rombolása, emberi méltóságának tiprása nem csak etikátlan és udvariatlan, hanem bűncselekmény is!
Tartsuk egymást tiszteletben! – és önmagunkat is!
Kezdőkép: www.lelkititkaink.hu