Milánó, a divat fővárosa
Igen, az. A divat és persze Észak-Olaszország fővárosa, világváros, iparváros, élő, lüktető élettel, s nemcsak kirakatokkal.
Milánó a divat mellett él is, és sokak véleményével ellentétben, nemcsak öltözik. A régi Milánó ugyanakkor korántsem volt ennyire fényűző. Egykoron kanálisokból állt, akárcsak Velence, ám ezeket Mussolini diktatúrája alatt feltöltötték, és mára már csak Porta Ticinese-Naviglo negyed maradt meg régi formájában. Ezen a városrészen tehát nem tükröződik olyan nyilvánvalóan a luxus és a csillogás.
A belvárost azonban már a divat, egy negyedrészét pedig teljes egészében Giorgio Armani uralja. Az ő divatháza a legnagyobb, amely a via Montenapoleonét, a divat sétálóutcáját nyitja meg, mely egy igazi bevásárlóközpontnak felel meg: Armani, Emporio Armani, Armani Casa márkák találhatóak itt, sőt még egy saját kávézót, és a Nubu nevű éttermet is az épületben üzemelteti Giorgio Armani. Akárcsak a híres Armani éjszakai klubot. Ide olyan hírességek járnak, mint Paris Hilton vagy Victoria Beckham, de Armanit is megtalálhatod a VIP Lounge-ban (persze testőreivel körülvéve). Sőt még a konkurens divattervezők, Domenico Dolce és Stefano Gabbana is szívesen szórakoznak itt.
Milánó a divat iparvárosa. A külvárosokban találhatóak a nagy cégek gyárai, és költőien azt is mondhatjuk: ha a divat szellemi szülőatyja Párizs, akkor Milánó az, ahol életre kelnek a darabok. Óriási élmény végigsétálni a via Della Spigán is, amely párhuzamosan húzódik a via Montepoleonéval. Itt is az egyik luxusüzlet éri a másikat: Cartier, Moschino, Roberto Cavalli, Bulgari, Tiffany, Tod’s, Valentino, Fay, Malo: csak néhány a sok közül. Ne felejtsük el a számos showroomot sem, amelyek talán a legfontosabbak a divatipar számára, hiszen az egész világról itt rendelik meg a kollekciókat.
A Brera-negyed és a Dóm-tér
A belvárossal ellentétben, ebben a negyedben inkább a bohém, művészi hangulat uralkodik, és itt találhatóak a legjobb éttermek és kávézók. Például híres Da Claudio, amely egy színvonalas szusibár; a nyers halakat friss salátával és proseccóval kínálják. A Brera utcáin esténként a jósnő kirakják hangulatos lámpákkal és varázsgömbökkel díszített kis összecsukható asztalaikat. Én tíz euróért megtudhattam, hogy mit hoz a jövőm a szerelemben, húsz euróért pedig már a munkámról és a sikerre való esélyeimről is érdeklődhettem. A jósnő öt perc után kitalálta, hogy a divatszakmában dolgozom, vagyis valóban érti a mesterségét (Persze ebben a városban jó eséllyel véletlenül is beletrafálhatott).
Szintén a Brerában található a Pinacoteca képtár, mely valódi remekműveket is őriz. A Brera-negyedből a Dóm térre könnyen visszasétálhatsz, vagy akár a régi sárga villamosra is fölülhetsz. Itt magasodik a milánói Dóm, a világ negyedik legnagyobb székesegyháza, amely mintegy negyvenezer főt képes befogadni. Ha nincs tériszonyod, érdemes fölmenni a tetejére, jobb kilátást a városra aligha találsz.
Szintén itt található a Teatro Di Scala világhírű neoklasszicista épülete. Talán nem olyan gyönyörű, mint a budapesti Operaház, de kihagyhatatlan látványosság. Innen már a II.Victorio Emanuel utca árkádjai jelennek meg, melyekben a mozaikpadlót érdemes megcsodálni. Az igazi nagy bevásárlóutcák mellett a legkedveltebb a Rinascente áruház. Itt több emeleten megtalálhatod az összes divatmárkát, és ha nincs kedved ajándékok után kutatva róni a város utcáit, itt biztosan találsz valami vásárfiát. A Rinascente tetején található éttermekben pedig kipihenheted a vásárlás fáradalmait, és a szép kilátásban is gyönyörködhetsz.
A boltíves csarnokon végigsétálva jutsz a II Vittore Emanuel Galériába, ahol többek között megtalálod a híres Zucca kávézót, amely leginkább a pesti Gerbeaud-hoz hasonlítható. Az impozáns kávé- és édességkínálat mellett érdemes megkóstolni egy igazi különlegességet, a Zucca likört. Milánóban szokássá vált az esti órákban az úgynevezett aperitivo fogyasztása, mely általában egy koktélt takar, amihez szendvicseket, tésztát, pizzafalatkákat adnak. Sokan ilyenkor találkoznak a barátaikkal, így a bároknak megéri menüként is kínálni az aperitivót, melynek ára így igazán jutányos, általában 6-10 euró között van. Ez azonban még nem helyesítette a vacsorát, hiszen a milánóiak este tíz előtt nemigen ülnek asztalhoz.
Én legszívesebben a Specialitá nevű étterembe megyek, ugyanis itt lehet kapni az igazi olasz pizzát, amelynek vékony a közepe, a széle pedig ropogós. Egy kis mellékutcában akadtam rá, és később kiderült, hogy ez Giorgio Armani egyik kedvenc helye. Persze egy olasz pizza után nem mehetsz úgy el az étteremből, hogy ne kóstolnál meg egy tipikusan olasz édességet, legyen az akár tiramisu vagy a profiterol.
forrás: saját+ protokollkódex