Az, hogy hogyan bánsz a
lekvárral, a mustárral vagy a fűszerekkel, sok mindent elárul az
intelligenciádról és az illemtudásodról.
Azzal remélhetőleg sokan
tisztában vannak, hogy hogyan illik köszönni, utazni a tömegközlekedési
eszközökön, vagy éppen azzal, hogy hogyan viselkedik egy illemtudó ember
a színházban.
Az illemtan alapszabályai mellett azonban érdemes ismerni néhány, talán a mindennapi életben ritkábban használatos szabályt is, hiszen senki sem tudhatja, mikor kerül olyan helyzetbe, amikor ezekre szüksége lehet.
Tudod például, hogy hogyan illik fogyasztani a főétel mellé járó
kenyeret? És hogy hogyan ajánlatos bánni a fűszerekkel? Nem? Akkor itt
az ideje, hogy megtanuld! Az etikett ismeretének hiányában ugyanis
könnyen keltheted udvariatlan személy benyomását! 
Késsel-villával, na meg kanállal:)
Bár a legtöbben már gyermekkorukban megtanulták, hogy hogyan illik
késsel-villával enni, nem árt egy kicsit átismételni a tanultakat – és a
már megszerzett tudást új ismeretekkel gyarapítani. Tudtad például,
hogy a szendvicset haraphatod, de szükség esetén késsel és villával is
fogyaszthatod?-bizony! A szendvics azonban azon kevés ételek egyike,
amelyeket nem illetlenség kézzel megfogni – a virsli is ilyen, lecsós
formájában azonban már „evőeszköz-köteles” :-, a többséghez evőeszköz
szükséges, ráadásul nem is mindegy, hogy melyik!
A rántottát, az
omlettet, a főzelékféléket, a főtt tésztát, valamint a fasírozott húst
csak villával szabad enni, ahogy a halat is, ám ez utóbbihoz két eszköz
szükséges: egy villa és egy halvilla. Késsel nem illik nekiesni!:-) A
sajtokat viszont kifejezetten késsel ajánlott fogyasztani – apró
darabokban kenyérfalatokra rakva -, a keményeket desszertkéssel vagy
villával.
Jó, ha tudod!
Az illem szerint az evőeszközt tartó
kéz nem érhet az asztalhoz, és az is illetlenségnek számít, ha a saját
evőeszközeiddel nyúlsz a közös tálba.
Ha pedig végeztél az étkezéssel, akkor a kést és a villát egymással párhuzamosan illik a tányérba tenni.