fotó forrás: demotivalo.net
A cím már mindent elárulhat. Hízelgés vagy elismerés? Melyik a jobb? Mi hogyan jön le másoknak? Akár akarjuk, akár nem? A protokoll a viselkedéskultúra mindenképp reagál erre.
Először is tisztázzuk, hogy mi a különbség a hízelgés és az elismerés között. Az egyik ŐSZINTE, a másik pedig NEM. Az egyik SZÍVBŐL jön, a másik csak SZÁJBÓL. Az egyik ÖNZETLEN, a másik ÖNZŐ.Az egyiket mindenütt SZÍVESEN FOGADJÁK, a máikat mindenütt ELUTASÍTJÁK.
„A hízelgés tehát pont azt mondja nekünk, amit mi gondolunk magunkról.”
Amikor az ember nem gondol semmire, akkor időnk 95%-ban önmagunkkal foglalkozunk. Bizony ám! Megfigyeltétek már? A másik ember értékeinek elismerése viszont manapság ritka, mint a fehér holló. Sajnos! Elfelejtünk dicsérni. Gyermeket, családtagot, felnőttet, munkatársat egyaránt. Pedig a pozitív visszajelzések hatékonyak. Szárnyakat ad, ha elismerés és nem hízelgés.
Azzal viszont, ha valakit jól megbántunk, nem hogy nem fog pozitív irányba változni, hanem épp ellenkező hatást fogunk elérni. Van egy mondás, mely szerint: „Ami jót ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Ha elszalasztod vagy figyelmen kívül hagyod, még egyszer nem lesz ilyen lehetőséged.”
Emerson pedig a következőt mondta, ami nálam az íróasztalomon is el van helyezve:
„Minden ember, akivel összekerülök, bizonyos mértékig felettem áll. Abban, amit tanultam tőle.”
Egy szó, mint száz mindig figyeljünk a másik ember jó tulajdonságaira, és felejtsük el a hízelgést- adjunk nyílt és őszinte elismerő szavakat. Nekünk is jobb, neki is jól esik.
Ha így teszel az emberek kincsként őrzik majd szavaid egy egész életen át!
(forrás: kislexikon.hu)
Kiemeltkép forrása:tankonyvtar.hu