A kritikáról, a kritizálásról

Kedves Olvasóim!

Igen hűvösre sikeredett ez a júliusi nap. Az elmúlt napok és órák a könyvem írásával telnek. Sok mindenkit meginterjúvoltam a héten, és a legtöbbjüktől sokat is tanultam.

Ezen túlmenően megfigyeltem az embereket, kicsit kritikusabban, mint ahogyan szoktam. Kell az ihlethez.:-). Protokoll szakértőként, és kommunikációs szakemberként is sok emberrel ismerkedem. Néha a javamra, néha a káromra válik, csak úgy mint mindenki másnak. Miért lennék kivétel?

A kritikára visszatérve- mert a könyvem egyik fejezete is ez lesz- szintén megkíván egy kis protokollt.

A kritikának is van kritikus tömege. Ezzel a jelenséggel foglalkoztam a napokban. HÁT – Kiveri a biztosítékot számos ember viselkedése.  Az a személy, aki állandóan bíráskodik, akadékoskodik és másokat is kritizál, igazi társasági méreg. Még gyerekek körében is jellemző- SAJNOS! Pedig az ő személyiségük még bőven kiforratlan ehhez. Nyilván a körülöttük élő felnőtteket utánozzák ebben.

Azonban a kritika építő jellegű is lehet. A kritikus elme tehát, legyen építő, de sosem romoló hatású. Fogalmazzunk tisztán és világosan, de sosem bántóan. Többször is gondoljuk át miket mondunk a másiknak, mielőtt bíráljuk. Ne feledjük a mondást, mely szerint „mindenki először a saját háza táján sepregessen….”- hiszen biztosan van mit! 🙂

Tehát nem árt, ha a kritizálás előtt tartunk némi önvizsgálatot. Fejlett kritikai érzéke lehet bárkinek, de bírálat csak olyan személytől fogadható el, aki maga is képes belátni a saját hibáit, mások előtt is.

Az építő jellegű kritikát, ha rosszul is esik, mégse vegyük sértésnek. Néha egy kívül álló személy jobban tudja felmérni a dolgokat.

Munkáltatóként, vagy vezetőként a kritika nagyon rossz és példátlan tulajdonság. Nyers és modortalan is. Faragatlan emberről árulkodik.

A jó vezető mindig tartja magát a diszkrécióhoz, és később sem mondja el mások előtt, és pláne nem a másik háta mögött észrevételeit. Biztosra vehető, hogy neki sem esne jól fordított esetben. Mutasson hát példát. Hiszen itt is mérvadó a példamutatás.

Közéleti szereplőknek illik elviselni a kritikát, hiszen ők jóval többet kapnak. Vállalniuk kell tehát az ezzel járó kellemetlen észrevételeket is.

Úgy vélem, hogy a kritikai kultúra fejletlenségét bizonyítja a nívótlan efféle viták hosszú példatára.

A kritizálás és bírálás megöli a kapcsolatok többségét. Figyeljünk jobban egymásra, tegyünk együtt a jobb kommunikációért és a lojális magatartásért, csak azért is, hogy ne legyen kritikus a helyzet.

kezdőkép: men.hu