Kedves Olvasóim, Követőim!
Bizonyára észrevették, hogy a kommunikáció témáit jártam körül elmúlt írásaimban, melyekkel segítséget kívántam és kívánok nyújtani egy-egy figyelemreméltó tevékenységhez, vagy csak tippet adni a mindennapokhoz.
Így van ez most is. Ebben az írásban a panaszkultúránkról, a tapintatlanságról és a diszkrécióról írok.
Lássuk tehát:
Mai társadalmunk ingen markáns jellemzője a panaszkodás. Figyeljék meg, hogy egy beszélgetés 2.mondata után már el is kezdődik. Sajnos. Tehát, ha valaki megkérdi tőlünk, hogy vagyunk?– ami manapság általános kérdés- ne öntsük rá érzelmeinket, hanem egyszerűen csak feleljük azt: Köszönöm, jól! A panaszáradattattal úgysem tudna mit kezdeni a másik fél. Beszélgessünk erről inkább barátainkkal. Természetesen nem az a cél, hogy ezt a kérdést totál kiüresítsük, de fontos tudni, hogy az aki kérdez, nem feltétlenül kíváncsi életünk utolsó egy hónapjára, de még az utolsó napunkra sem. Udvariassági kérdést tett fel csupán.
A tapintatlanság is mindennapjaink része. Igen gyakran teszünk mások korára, alkatára, ruházatára megjegyzést. Pl: „Korodhoz képest jól nézel ki”, vagy „Látom jól főz az asszony”...stb. Ez legfeljebb egy baráti körben elmegy, de másutt kerüljük! Sőt! Ugyanez vonatkozik a soványságra, az alacsony termetre, vagy a kopaszságra is. Kerüljük az olyan témákat is társaságban, amelyek bármely jelenlévő számára kellemetlenek lehetnek, példának okáért céloznak a magánéletére, a múltjára vagy a betegségeire...stb. Ha valaki új partnerrel érkezik egy társaságba még véletlenül se emlegessük régi partnerét. Az már a múlt. Azóta annyi minden megváltozott, a személyiség is formálódott. Kár érte szót pazarolni, és még illetlen is. Ez természetesen elvált emberekre is ugyanígy igaz. Semmi közünk hozzá.
A diszkréció a tapintatlanság ellenpontja. Amikor figyelünk az érintett témákra, főleg a bizalmas információkra. Így körültekintően viseltetünk mások iránt, és akkor is elkerülünk bizonyos témákat, amikor azok egy társalgás folyamán érdekesek is lehetnének. A diszkrét ember mindig tudja, mikor kell „félrenézni”, mit nem kell észrevenni és kommentálni.
Legyen ez így!
Köszönöm, ha elolvasta, és ha érdekesnek találta, ossza meg másokkal is.
Következő írásomban a magánéletről és az olyan párokról írok, akik már nem párok….
Gábor by protokollexpert
Forrás: saját + SM:Köszönöm, kérem