Kedves Olvasóim!
Gondolták, hogy ez a két szó – hiú és hanyag- a protokoll témakörébe tartozik?
Igen.
Ez a két véglet- hiú és hanyag-mindig ellentétek, amiknek látszólag semmi közük egymáshoz. Azonban mind kettő egy és ugyanaz, mert egy forrásból fakadnak.
Mind a két esetben az ilyen típusú ember tévesen értékeli a megjelenés külsőségének fontosságát.
A HANYAG túlságosan jelentéktelennek, a HIÚ pedig nagyon hangsúlyosnak és jelentősnek.
Itt felmerül a kérdés, hogy mi a helyes?
A ficsúr, aki kellemetlen?- vagy a hanyag, aki kiábrándító?
Az a fontos, hogy soha, semmiben ne túlozzunk!
A hanyagságra nem kell sok szót fecsérelnem.
A művelt ember a mások rovására nem kényelemszerető, és nem közömbös.
Megkérdeztem sok fiatalt, hogy miért hanyag?
Sok fiatalember egészen különös okból kifolyólag hanyag. Többen azt válaszolták, hogy így akarnak kitűnni a tömegből. Egyfajta tüntetés. Magára akarja vonni a figyelmet. A jó tulajdonságaiban nem bízik, más módon akar feltűnni. Ha a környezete ekkor sem veszi észre, akkor úgy érzi, hogy igazságtalan hozzá az élet mindenkivel egyetemben.
Ez az út sajnos zsákutca! Nem vezet sehová!
…és a hiúság? – az egy vágy! Itt arra kell vigyázni, hogy ne a minden áron tetszeni akarásba csapjanak a hullámok. Ne a külsőségekben legyen elsősorban hangsúlyos. FONTOS, hogy a társasági életben hasznos, de csak mértékkel.
A hiúság bizonyos mértékben erény. DE vigyázz! Csak egy bizonyos mértékben az!
Eredeti, egyéniség teljes, eredményes napokat kívánok!