Kedves Olvasóim!

Az utóbbi hetekben számos történetet  volt „szerencsém” meghallgatni, sőt átélni a fizetési morált illetően…és nem tudok szó nélkül elmenni mellette.

Egy megállapításban próbálom összefoglalni a véleményemet:

A számlakiegyenlítés figyelme Magyarországon laza.

Nagyrészt sajnos a történelmi örökség, hiszen a szocializmus idejében az egyik állami nagyvállalat a másiknak nyugodtan tartozhatott, a hétköznapokon meg zsebből-zsebbe vándorolt a fizetség.

Utána az áfa bevezetése tovább tartósította ezt a morált.

Ha a vevő nem kér számlát, akkor talán olcsóbb jeligére…

Az üzleti erkölcsi szabály azonban egyértelműen fogalmaz:

A számlát azonnal, de legfeljebb a megállapodott határidőn belül ki kell egyenlíteni! Szomorú, hogy manapság egyes személyeknek futnia kell a pénze után. Akár még a munkáját illetően is.

Régebben az az etikett szabály is elfogadott volt, hogy senki nem tartott magánál készpénzt. Bizonyos körökben pedig elfogadott volt az is, hogy a „jó hírével” egyetemben a személy később fizethetett. És ez egyértelmű volt. Ismerősök körében mindenkinek meg volt a maga hitele a többiek előtt.

Most, ha valaki megkéri a tartozást, és jogosan szól pénze iránti vágyáról, nagy árat fizethet érte.

Rámehetnek emberi kapcsolatok pusztán azért, mert ez a kötelező érvényű bizalmi szabály, mely szerint a tartozást minél előbb ki kell egyenlíteni, nem történt meg. Sokszor még azon személyeknek áll feljebb, akik tartoznak, és még csak elnézést sem kérnek.

Elgondolkodtató, de 100-ból 100-an járnak így. Sajnos.

Összefoglalva: a társadalom újjászerveződésével ismét alakulnak, alakultak csoportok. Civil körökben ismét hitelképessé tehet valakit a kölcsönös ismertség. Ismeretlenül és idegenben azonban nincs pardon, ha fizetőeszköz nélkül járunk-kelünk a nagyvilágban.

Figyeljünk oda egymásra és értékeinkre.  Tartsuk be az alapvető emberi szabályt: a tiszteletet! Ehhez kell az igazi jellem, amely nem csak jó érzés, hanem tartást biztosít, és nyugodt lelkiismeretet. A becsületes ember még mindig divat!

Forrás:PI: 222 szó