Kedves Olvasóim!
Egy kis érdekesség, mert szép a világ!
Miért nem használnak a japánok papírzsebkendőt?
Mikor vacsoráznak a spanyolok?
Kik és miért köszönnek egymásnak az orruk összeérintésével?
Melyik országban tilos 4-est tartalmazó szobaszámot használni a szállodákban?
Megannyi érdekes kérdés a kultúrák és a szokások különbözőségéről.
Íme a válaszok:
Az utazásban talán a legjobb dolog az idegen kultúrák és szokások megismerése. Minél távolabb kerül valaki a hazájától, annál érdekesebb különbségeket fedezhet fel, de sokszor előfordul olyan is, hogy a kontinensen belül találkozik valaki teljesen meglepő szokásokkal.
Tudtad például, hogy a bolgároknál a bólogatás a nemleges választ jelzi? Ők pont fordítva értelmezik azokat a gesztusokat, melyekkel Magyarországon válaszolunk. A legérdekesebb szokásuk azonban mégsem ez. Számukra a család olyan fontos kötelék, hogy jobban és pontosabban számon tartják rokonaikat, ahogyan rokonaik halálát is.
Miután a családban haláleset történik, szokás egy A5-ös méretű halotti jelentést készíteni, melyre felteszik a családtag fotóját, a nevét, a halálának körülményeit, de még a gyászoló rokonok névlistáját is. Ebből a jelentésből aztán 100-200 darabot ragasztanak ki azokon a helyeken, ahol rokonuk a leginkább szeretett időt tölteni: parkban, kávézóban vagy bármilyen közterületen láthatók a jelentések, így szinte nincs olyan hely, ahol ne ütköznének a látogatók halotti jelentésbe.
Ennél vidámabb szokás Spanyolországban az, hogy legalább fél órát illik késni minden megbeszélt találkozóról. Ha valaki időben érkezik, az udvariatlanságnak számít, mert nem hagy időt a vendéglátóinak vagy partnereinek a felkészülésre. A spanyoloknál teljesen normális dolog este 11 órára vagy akár éjfélre találkozót szervezni, hiszen általában ekkor szoktak vacsorázni, elkerülve a napközbeni hőséget. A késői vacsorára nemet mondani kifejezett sértés. Olyannyira, hogy az iskolában tanítják a gyerekeknek, hogyan kell a „nem” szó használata nélkül visszautasítani valakit úgy, hogy az illető számára ez ne legyen sértő.
Amikor viszont étkezésre kerül a sor, senki sem mond nemet: egymás tányérjába és ételébe megszokott dolog beleenni. Lényegében ezen alapul a tapas kultúrája, ami világszerte egyre nagyobb teret hódít a tapas-bárok elterjedésével. Az ilyen éttermekben hatalmas fatálon hozzák ki az apró falatkákat, melyekből mindenki kedvére ehet függetlenül attól, hogy a társaságból ki rendelte az adott fogást. Gyakorlatilag úgy működik, mintha Magyarországon a sörkorcsolyát egy közös tányéron szolgálnák fel, és az asztalnál ülők kedvükre ehetnének belőle.
Ehhez nagyfokú nyitottságra van szükség, ami a spanyol kultúrában jelen is van. S hogy mennyire szeretik a spanyolok az embereket, azt jól szemlélteti az a szokásuk is, hogy a buszon nem azokat az üléseket keresik, ahol mindkét szék szabad, hanem éppen oda illik leülni, ahol már utazik valaki. Illetlenségnek számít nem csevegni utazás közben, így aki a spanyol tömegközlekedést választja, készüljön fel arra, hogy nem egyedül közlekedik majd.
Ha már a közlekedésnél tartunk: sok országban szokás a buszvezetőnek leszálláskor megköszönni, hogy épségben eljuttatta a buszt és az utasokat az úticéljukhoz. Spanyolország mellett Máltán és Írországban is egyesével minden utas köszönetet mond a sofőrnek leszálláskor. Ahol viszont nem ennyire biztonságos a közlekedés és gyakoriak a balesetek, egészen más szokások alakultak ki.
Például Thaiföldön egy autós karambolt követően a legelső dolog, amiről a két sofőrnek meg kell győződnie az, hogy a másiknak nem esett baja. Ha ez így van, akkor megölelik egymást, hogy így is kifejezzék örömüket a másik sértetlensége miatt. Az autóban keletkezett kárral és azzal, hogy ki a hibás, egyáltalán nem foglalkoznak, hiszen számukra a legfontosabb a testi épség.
Minél inkább távolodunk Európától, annál érdekesebb szokásokat találunk. Arról a legtöbben hallottak, hogy az arab országokban nem illik kézen fogva sétálni a pároknak, és elvárás a turisták ruházatával kapcsolatban, hogy a vállukat és a térdüket elfedjék, különben a rendőrség akár börtönbe is zárhatja a szabálytalankodó turistát. Arról viszont már bizonyára kevesebben hallottak, hogy a felső tízezerhez tartozó arabok körében az a szokás, hogy amint valaki megdicsér egy tárgyat a lakásban, azt illik neki ajándékozni.
Ez a szokás Kínában is létezik, de nem ez az egyetlen érdekesség náluk az ajándékozással kapcsolatban. Kinában a csomagolópapír színe fontos üzenetet hordoz. A piros szerencsét hoz, a rózsaszín és a sárga boldogságot jelent, míg a fekete, a fehér és a szürke a gyász színei. Ajándékozáskor figyelni kell arra, hogy két kézzel adjuk át a meglepetést, és ne csodálkozzunk, ha csak rövid unszolásra fogadják el. Számukra az azonnali elfogadás mohóságot jelent, így nemcsak az átvételre, de a kibontásra is várni kell, hiszen a kínai kultúrában illetlenség az ajándékot akkor kibontani, amikor az ajándékozó is a helyiségben tartózkodik.
A keleti országok közül talán Japán az, ahol a legérdesebb szokások épültek be a kultúrába. Arról a legtöbben hallottak már, hogy nem használnak papírzsebkendőt, de azt kevesen tudják, hogy ezt mivel magyarázzák. Szerintük illetlenség a testnedveket tartalmazó papírdarabot egész nap magukkal vinni, így az illendőség kedvéért ők inkább szívják az orrukat. Ez meglehetősen kellemetlen lehet, különösen akkor, ha egy kifejezetten csinos fiatal nő tesz így étkezés közben, de ez is a kultúrájuk része.
Ahogyan az is, hogy étkezéskor a mellette lévő poharát mindenki köteles újratölteni, ha kiürült. A sajátjába nem tölthet, és azzal jelezheti, ha már nem kér többet, hogy az utolsó kortyot a pohárban hagyja. Ez utóbbi szabály pedig az ételre is igaz.
További érdekesség, hogy a japánok a lakásaik helyiségeit dinamikusan használják. Mivel Japánban meglehetősen kicsik a lakások, ezért teljesen normális, ha az éjszaka hálószobának használt helyiséget napközbenre átrendezik nappalivá, vagy ha a gyerekszobát használják vendégszobának. Nem ritka, hogy egy lakásban egyáltalán nincsenek falak, így a lehető legrugalmasabban tudják kihasználni a teret.
A világ országainak meghökkentő szokásait szinte a végtelenségig lehet sorolni, így keresve sem találhatnánk igazabb szólást annál, hogy „ahány ház, annyi szokás”. Búcsúzóul pedig jöjjön néhány olyan törvény, mely számunkra mulatságosan hathat.
– Új-Zélandon a mauriknál kötelező úgy köszönni, hogy az orrukat összeérintik, és közben mély levegőt vesznek. Ezzel jelzik, hogy megosztják egymással az életet jelentő levegőt.
– Szerbiában minden lakóháznak saját védőszentje van, és a szent ünnepén a lakóház lakóinak kötelező munkaszüneti napot adni.
– Kínában a 4-es számot balszerencsésnek tartják, emiatt a szállodákban tilos a 4-es, 14-es, 24-es stb. szobaszám használata.
– Japánban a mellékhelyiségbe csak külön erre a célra tartott lábbeliben lehet belépni.
– Kalifornia egyik kisvárosában pedig csak az hordhat westerncsizmát, akinek legalább két tehene van.
Forrás: inne-onnan 🙂 internet