A fotózás megszervezése valamely rendezvény alkalmával, mindig a protokollos vagy a rendezvényszervező feladata. A pohárköszöntő általában a főétel elfogyasztása után hangzik el. A felszolgálók leszedik a tányérokat, mindenkinek teletöltik a poharát borral, majd csendben távoznak. Ekkor készíthet felvételeket a fotós,a pohárköszöntő után pedig behozzák a desszertet. Ez az elmélet, de a gyakorlat néha másképpen alakul.
Tehát a FOTÓS protokoll:
Egyszer elfelejtettem megbeszélni a pohárköszöntő időpontját a felszolgálókkal, így még beszélt a szónok, amikor kihozták a fagylaltkelyhet. A kissé hosszúra nyúlt pohárköszöntő alatt szemlátomást esett össze a fagylalt. Kétségbeesve néztem egyik kehelyről a másikra. Egy életre megjegyeztem: a fotóssal és a felszolgálókkal mindig előre meg kell beszélni a pohárköszöntő időpontját.
A fotósnak a közéleti protokoll szabályait, valamint az erre vonatkozó jogszabályt is be kell tartania.
A Polgári Törvénykönyv tartalmazza azt a jogszabályt, mely szerint a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. /Ptk.80.§./1 bek./ E kérdésre a közéleti protokoll is kitér. Általánosan elfogadott szabály szerint még nyilvános helyen is tilos fotózni a vendéget étkezés, italfogyasztás közben, cigarettára gyújtás alkalmával, cigarettafüst kifújásakor stb.Igaz, a világsajtót bejárták a különös felvételek, amelyen a hírességek emberi mivoltát hangsúlyozzák és „esendő” pillanataikban fotózzák őket, ám a sajtó mindig többet megenged magának. Ilyen képet nem illik ajándékba adni, vagy hivatalos helyiségben közszemlére tenni.
Ugyanakkor hiba lenne, ha a személyiségi jogok védelme ürügyén csorbulna az emberek publicitáshoz való joga, illetve a sajtó tájékoztató szerepe; repülőtéri érkezéskor, hivatalos tárgyalások megkezdésekor, pohárköszöntők elhangzásakor, a városnézés és a vidéki programok alkalmával készülhetnek fotók, videofelvételek stb.
Nehéz eldönteni, mit tegyen a protokollos, ha éppen nincs fotósa: vigyen-e gépet vagy sem? Akárhogy dönt, lehet, hogy bosszúság lesz a vége.
Az egyik érkezett delegációhoz takarékossági okokból nem kértem fotóst. Miután magam is szeretek fényképezni, elvittem magammal a fényképezőgépet a kétnapos vidéki útra. Mikor meglátták nálam a gépet, abban a pillanatban előléptem protokollosból fotóssá. 
🙂 C’ est la vie!
forrás/foto: google